:(

Ma ment Szami utoljára a héten bölcsibe.Ugyanis hétfő óta összevont a kis és középső csoport mert a mi gondozónőink betegek.És két csoport gyerekeivel nem bírnak.Így nagyon szépen megköszönték ma hogy Szamit nem viszem ha nem létfontosságú.Ugye mert én nem dolgozol és itthon vagyok a kicsivel nekem megoldható hogy itthon marad nem úgy mint más anyuka akinek muszáj dolgoznia.Úgyhogy a héten már itthon marad.A mai indulás és hazaérkezés sem volt más mint a tegnapi.Ezen már megsemlepődök.Nem is számíthatok másra úgyhoyg ezen már feleslegesen is idegesítem magam :( De hogy megint ugyan az csinálja mint tegnap délután....A mama gyorsan el is ment mert Szami őrjöngést rugdosást csapkodást csípkedést művelt le hogy a mama megijedt tőle.Szami szemei kitágultak látszott rajta mennyire ideges és ölni tudna legszivesebben.Úgyhoyg szépen itt hagyott.Sebaj már megszoktam hogy mindenki magamra hagy a gondjaimmal.Ezen sem lepődök már meg.Írtam ma Dr. Ranschburg Jenőnek ahogy ígértem.Leírtam neki mi történt a koraiba és kértem a véleményét.De hozzátettem hogy csalódott vagyok mert ötletet sem kaptam hogy addig is míg nem jutunk tovább hogyan kezeljem a gyerekem mit csináljak vele és adjon ő tanácsot.Minden hét szerdájáig szoktak válaszolni.Ma elküldtem jövőhétre meglesz a válasz.Annyira szeretnék már előrébb jutni.Ha nem is ott tartani hogy kiderül mi a baj és a mi a megoldás a végleges megoldás legalább valami kis javaslat tanács addig is hogyan kezelhetem mit játszhatok vele vagy egyántalán hogyan foglalkozzak vele ha semmi sem jó.Kezdek kicsit depis lenni megint.Újra indult a félelmem a saját gyerekem felé és ha már ordít összeszorul a gyomrom.Nem tudom már mit tehetnék mi lenne a jó :(