Nem javul

Akár mennyire is szeretném és hittem hogy ha nem járunk bölcsibe jobb lesz és javulni fog, tévedtem.Mióta nem jár már másfél hete csak annyi változott hogy legalább a babakocsi út az öltözés vetkőzés indulás miatt nem kell őrjöngeni.Mindezeken kívül semmi sem tűnt el el.Sőt a héten újabb és újabb furcsaságok jöttek elő.Szami mostmár szinte minden játékkal csak veszekszik.Lényegében az összes játékot kisautót kismotort elkellett tennem mert mindennel csak kiabálás csapkodás volt.Egész héten az építőkocka volt a nyerő amihez tartozik két olyan elem aminek kerekei vannak.Lehet rá építeni de nem is ez a lényeg hanem az hogy gurul.Építőkocka ide vagy oda hiába 1éves kórtól való játék Szamit abszolút nem köti le.Nem épít.Még mindig csak az érdekli ami gurul aminek kereke van amit tolni lehet.Így ez a két elem amit folyamatosan a kezeiben tart vagy pedig amit építek neki azt képzeli autónak és azt is tologatja vagy éppen úgy csinál mintha inna belőle.Szóval játék téren egyántalán pláne hogy semmit nem javult a helyzet.Már nem is erőlködöm a mesekönyvvel rajztáblával kirakóval vagy értelmesebb tevékenységgel mert csak felidegesíti magát rajta.Utána pedig énis mert egyszerűen képtelen vagyok már elfoglaltságot találni neki.Beszéd téren sincs változás.A séta szia megvan bár egyre ritkábban sajnos.Most jelenleg minden és mindneki baba.Hanna is baba a szekrény is a tengerimalac is a görények is énis apa is és minden baba.Hiába erőlködök és mondom a helyes szót arra amit éppen mutat mintha meg se hallaná vagy egyik fülén be másikon ki.Sokszor úgy érzem hogy a fallal is beszélgethetnék :( De ennél még a huga is többet ,,beszél" hozzám.De már ezen sem akarok témázni mert csak elkeseredek hogy más vele egykorú mennyi mindent mond már.Lényegében nem is ezek a dolgok aggasztanak hogy most nem játszik vagy nem beszél.Sokkal inkább a megmozdulásaival van baj illetve azokkal a tevékenységekkel amiket csinál.A hét elejét kedden azzal kezdtük hogy az orvosi kontrollról hazajövet a liftben arcon csapott és még utána a kezemre is mindezt azért mert ő nem akart a liftbe szállni.Nem tudtam mit tegyek legszivesebben rácsaptam volna a kezére.Nagyon rosszul esett mert nekem ez úgy jött le megint mint a kutya ha megharapja az etető kezet.A saját gyerekem megüt :( Végül fogat összeszorítva nyeltem egy nagyot megfogtam a kezét és elintéztem egy nem szabaddal.Hozzá kell tennem sokat nem értem el vele mert utána is emelte rám a kezét fújtatva.Ez az ütőgetés azóta is tart.És ragad át Hannára is.Már nem tudom hova meneküljek a hugával hogy ne bántsa.Nem merek vele Szami elérhetőségébe leülni magam mellé tenni vagy az ölemben tartani mert Szami rögtön ott terem és csapkodja a fejét szemeit nyomkodná játékot dugja bele az orrába a fejére ülne taposna és ami a legujjabb hogy miután puszit ad neki és Hanna kalimpál Szami megakarja harapni vagy a lábát vagy a kezét.Ha Hanna véletlenül arcon üti vagy rúgja Szamit ugyan így reagál vissza.Egyből üt rúg lök rajta egyet.Ilyenkor elgondolkozom rajta hogy vajon Szami sosem fogja szeretni a hugát?Mert hogy most nem szereti az 100% mert olyan csúnyán néz rá hogy ha szemmel ölni lehetne már egy párszor....Van egy blog amit nagyon szeretek olvasni két kis fiú tüneményesek.19hónapos és 4hónapos ha jól tudom.Nézegetem a képeket a videókat olvasok róluk és néha a könnyeim potyognak hogy vajon Szami miért más?Én miért nem élhetek át olyan örömöket amit az az anyuka a két kicsi fiával?Minden ilyesmiről én csak álmodozhatok.Mert Szami vagy túl közömbös vagy azt csinálná amit a játék babáival.Nyakánál fogva vinné a földön :( Míg Hanna kicsi volt sosem féltettük tőle.Mindig Szami elérhetőségébe volt szoptatás alatt is fürdetésnél pelenkázáskor szinte mindig.Még az se hogy tiltottuk tőle hogy közeledhessen.Akkor mégis mit ronthattam el hogy én nem tehetem meg azt hogy Hanna a földön fekszik a játszószőnyegen és Szami szépen játszik mellette természetesen úgy hogy énis ott vagyok?Miért kell rettegnem hogy amíg wc-n vagyok Szami kirángatja esetleg a kiságyból lábánál fogva?Ez egy nagyon fájdalmas pontom.Mikor megkérdezik tőlem és hogy viseli a nagy a kicsit?Én nem modnhatom azt hogy odabújik hozzá elalszanak együtt a nagy ágyon hogy egyenruhájuk van hogy a nagy beteszi a szájába a cumit ha sír ha kérem a pelenkát odahozza nekem és egyebek amit más nagytesó csinál ilyen idősen.Én csak annyit tudok mondani hogy ,,nem féltékeny".Míg az a bizonyos anyuka akit említettem pár sorral feljebb büszke a fiaira és nem bánta meg a kis korkülönbséget és bátran kijelentem MEGBÁNTAM hogy ilyen kis kor különbséget hagytunk kettőjük között.Pláne ha tudom hogy Szami ennyire problémás lesz később bele sem vágok.Nagyon nehéz ez így.Pláne hogy Szami minden figyelmem leköti mert muszáj.Így a hugával csak addig tudok foglalkozni amig eszik pelenkázom öltöztetem.És emiatt iszonyatos nagy lelkiismeret furdalásom van.Pedig Hanna ellentéte Szaminak.Áldott jó baba.Csendes kis vidám mosolyalbum egyfolytában gügyög leköti a kiságyon a zenélő forgó árasztja magából a nyugalmat.Na de mindegy ez nem Hanna blogja hanem Szamié.Szóval ez a testvér téma nagyon fáj és nem is szívesen beszélek róla.Folytatván a furcsa dolgokat a régi furaságok mellet előjött a harapdálás másfajta formája.Szami a saját alkarját harapja fogával a ruháját tépi.Sokszor alig bírom a szájából kiszedni a karját.De hiába minden tiltásom ellenére ugyan úgy folytatja.Rekedtes suttogó hangon halandzsázik.Ijesztő.Ha ezt éjszaka csinálná meg hogy ilyen hangon közelit az ágyunkhoz biztos hogy infarktust kapnék ott helyben fekve.Le sem tudom írni milyen hang ez amit kiad.Anyukám néma leventének nevezte el és az Ómen című filmben a kisfiú hangjához hasonlította ezt a fajta suttogást.Befogja a füleit.Vagy egész tenyérrel vagy a csak a mutatóujjával.Ezt nem értem mert sosincs nagy zaj a lakásban csak a tv megy vagy a rádió.Régebben előfordult hogy mikor apa kicsit hangosabbra tekerte a házimozit filmnézéskor Szami ugyanígy befogta a füleit és ordított addíg míg lenem lett halkítva.De hogy ezt most miért csinálja nem tudom hova tenni.Csak úgy, minden előzmény nélkül.Egyántalán nem alszik már ebéd után.HIába tolom későbbre az alvási időt egyszerűen képtelen elaludni.Annyira be van zsongva fel van spanolva nem tudom máshogy megfogalmazni hogy nem tud elaludni és reggel 7től van hogy este 9-10ig is ébren van.Valahogy én ezt nem tartom jó dolognak hogy egy 22hónapos gyereknek ennyit kéne ébren lennie.És így hogy nem pihen délután semmit késő délután kora este 6-7órától már teljesen kezelhetetlen.Ha fejre állok se jó semmi.Leteszem aludni és állva kiabál az ajtónak.Egyik éjszaka fél 2kor sírva ébredt.Rosszat álmodhatott mert kivettem megnyugtattam ivott teát és mikor visszatettem aludt is tovább.Továbbá az sem jut el az agyamig hogy ragaszkodhat egy gyerek ennyire a saját kakájához.Már bocsánat.De ha leveszem róla a kakás pelust egyenesen kifordul magából és nyúl a pelenka után venné el tőlem.Ha pisis pelusról van szó csak türelmetlenül tűri a macerát és menne közbe el de ha kaka is van na akkor aztán vége mindennek.A pelenkázás befejeztekor én megyek dobom ki ő jön után és kiabál.Mint aki azt akarná mondani hogy add vissza az az enyém.Nekem ez így jön le.Meg ez a forgás pörgés.Úgy mutogat hogy előtte megnyalja a mutatóujját mint aki a szélirányt figyeli.És minden egyes játékhoz egyik nap csak így ért hozzá hogy előtte lenyalta az ujját.Nem olvasok már utána hoyg ezek a dolgok jelentenek e valamit illetve valaminek a tünete.Sokszor szeretném úgy felfogni ezt az egészet mintha csak bohóckodna és unalómból csinálná ezeket.Mert néha annyira normálisnak tűnik.Máskor viszont pillanatok alatt minden ok és előzmény nélkül elkezdi ezeket a fura dolgokat és már semmi sem jó.Egyik nap csak harapdálás hajtépés fülfogás van.Másik nap csak pörgés forgás fetrengés.Harmadnap sikítás ordítás kiabálás.Negyedik nap őrjöngés csapkodás.Talán még az a jó hogy nem egy nap egyszerre van minden hanem minden nap valamelyikből egy kicsi.Bevallom őszintén sokszor menekülni tudnék.Csak kirohanni az ajtón és cél nélkül csak rohanni rohanni vagy kiállni az erkélyre és egy hatalmasat ordítani.A napi többszöri bőgés már nem segít feldolgozni.Ez már nekem is sok.Sokat vagyok azon a ponton hogy azt mondom magamtól fogok a zárt osztályra vonulni hogy engem kezeljenek.Aludni sem tudok.Ilyen rossz éjszakáim mint a héten soha sem voltak.Egyfolytában jár az agyam gondolkodom tervezek remélek hallgatózok.A éjszaka csendjében is ott van a fülemben Szami hangja ahogy kiabál sikít dünnyög.Fáradt vagyok.Nem is fizikailag agyilag.De nagyon.Legnagyobb támaszom most apa.Hál istennek most tényleg a partnerem.Még el sem ment reggel dolgozni már azt várom mikor lesz este 6-7-8 hoyg végre hazaérjen.Lehet hogy csak így olvasva nem tűnnek olyan komoly dolgoknak ezek.És lehet én reagálom csak túl.De nekem és a családnak sem normálisnak és bohóckodós viselkedésnek tűnnek ezek amiket Szami csinál.Tényleg sokszor ijesztő hoyg mérgében akkorát sikít ordít hogy a gyomrom rögtön a torkomba szalad lüktet a mellkasom az ijedtségtől de ha Hanna alszik még ő is sírva ébred fel rá.Keresztanyuék tegnap nálunk voltak majdnem 3órát.Érdeeks módon most nem a kiosztást kaptam hanem kerekedtek a szemei Szami néhány megmozdulásán.Talán még be is látta hogy ezek nem hisztik és nem a dackorszaknak megfelelő viselkedés.Szaminál még a 18hónapos unokája is ügyesebb értelmesebb beszédesebb.Végre felfedezni látszik a különbséget egy 18hós és egy 22hós gyerek között.Nem akarok már kombinálni találgatni időjárásra meg a múltra fogni mindent.Szeretném már ha végre kiderülne mi áll a hátterében ennek a viselkedésnek.Nagyon magamba vagyok már zuhanva.Nem tudom hogyan kezeljem.Bánná már a fene azt is ha én lennék az oka mindennek de legalább tudnám.És talán jóvá tehetnék néhány dolgot.Bár nem érteném mert tudatosan sosem ártottam a gyerekemnek.A család többi tagja pláne nem.Mint pl apukám anyukám a dédimamák másik mamák papák és feléjük nemhogy csak ezt a viselkedést mutatja de sokukra ordít mint a sakál és olyankor lesem tudom tenni.Pedig senki sem bántotta soha.Jövőhéten telefonálnak a bölcsödéből ha készen van a ,,pedagógiai" vélemény a közösségben való viselkedéséről.Nagyon kiváncsi leszek.Szívesen csalódnék kellemeset.Bár nagyjából tudom hogyan viselkedik más gyerekekkel.Legalábbis amit láttam azt tudom.De nem írok semmit.Majd miután megkaptam a véleményt leírom és utána leírom a saját véleményemet is ahogy én láttam.De már csak pár nap és minden kiderül.Remélem.Csak bírjam ki már addig.....De olyan nehéz már és annyira fáj ez az egész.Megszakad a szívem érte.Olyan aranyos bájos kislány lehetne.Én elképzeltem már őt születése előtt.Egy gyönyörű kislány szép fülbevaló szép frizura tipikus rózsaszín öltözék együtt babázunk főzünk játszunk sétálunk és minden amit egy gyerekkel csak csinálni lehet.Alig vártam hogy végre ,,nagylány" legyen mert a baba korából is csak a ,,kötelező" örömök értek mint a mászás ülés állás menés semmi több....De még most is várom azt a boldogságot örömöt tőle amit egy kislány adhat.Nem adtam fel a reményt még..... Nem bűntethet az élet mégjobban azok után ami történt és hogy annyit vártam rá annyira akartam őt....... :'(