Testvérféltékenység

Féltékenység két testvér között

„A legrosszabb testvér is az élet nagy ajándéka a testvértelenséghez képest. Akkor is, ha nem szeret, és te sem szereted. Akkor is, ha sohasem fogjátok igazán megszeretni egymást. A testvéri érzelmek közül talán nem is a szeretet a legfontosabb és nem is a gyűlölet. Sokkal inkább maga az összetartozás nagy emberi élménye, az elválaszthatatlanságé.” – Varga Domokos.

Talán nem is létezik szebb dolog annál, ha valaki odaadóan szereti testvérét, és viszont. Jóban-rosszban együtt vannak, életük végéig kitartanak egymás mellett. Előfordulhat azonban, hogy átmeneti nehézségek keletkeznek a testvérviszonyban. Gyakran okoz fájdalmat a gyermek számára, ha a szülők önzetlen szeretetén osztozni kell az új jövevénnyel. Rövid időn belül féltékeny lesz a kisöcsire, kishugira, hiszen édesanyja figyelmét ő köti le. A féltékenység megjelenése általában természetes, csak abban az esetben tekinthető kórosnak, ha évekig fennállnak tünetei, vagy nagyon intenzívek.
– A testvérféltékenységről már a Bibliában is olvashatunk. Emlékezzünk csak vissza Káin és Ábel történetére, vagy Józsefre és testvéreire! Ezekből a bibliai alaptörténetekből is az a tanulság szűrhető le, hogy akkor alakul ki kóros mértékű testvérféltékenység, ha azt a szülők indukálják azáltal, hogy kivételeznek egyik gyermekükkel a másik, vagy a többiek rovására. Elmondható tehát, hogy a már szinte betegségként jelentkező féltékenység hátterében nagyon gyakran a szülői magatartás áll – tájékoztat dr. Harkány Éva, pszichiáter főorvos. – Direkt jele a féltékenységnek, az állandóan bosszantja a másikat, nyíltan ellenséges, rosszindulatú vele szemben.
Gyakran kerülő úton, egyéb tünetekben jelentkezik a testvérféltékenység, amennyiben tiltják a szülők annak enyhe megnyilvánulási formái. Általában érzelmi zavar jeleit vehetjük ilyenkor észre, melyek közül leggyakoribb a regresszió. Ebben az esetben alacsonyabb fejlődési fokra csúszik vissza a nagyobb gyermek. Előfordul, hogy újra bekakil, bepisil, dadogni kezd, illetve kisbaba módjára viselkedik. Megpróbálja felvenni a vágyott kisbaba szerepét, az után sóvárog, hogy ismét kizárólag őrá irányuljon szülei figyelme. A másik véglet, amikor a hatalmat akarja birtokolni a gyerek, be kívánja bizonyítani, hogy ő a nagyobb, az erősebb. A szülőszerep iránti vágy kielégíthető részlegesen, ha felnőtt teendőkkel bízzuk meg a nagytestvért, és hangsúlyozzuk az idősebb jogán őt érő előnyöket.
A regresszió mellett indirekt jele a testvérféltékenységnek az agresszió. Indulatkitöréseket figyelhetünk meg ilyenkor a gyermeknél, hirtelen ellenségessé válik a szülővel, és társaival szemben. Tünet lehet továbbá a szomorúság, a szorongás, a visszahúzódás, a zárkózottság, de alvászavarok is jelentkezhetnek. Nehezen alszik el a gyermek, több esti mesére van szüksége, igényli, hogy több időt töltsenek vele a szülők, ugyanakkor rémálmokra panaszkodik.
Végezetül betegség tüneteit is produkálhatják a gyerekek. Az ilyen szituációkban nem is gondolunk arra, hogy a féltékenység mindennek a gyökere. Jelentkezhetnek bőrbajok, ekcéma, fóbiás betegségek, lidércálmok. Nagyon érdekes továbbá, hogy a felnőttkori versengésekben, országúti előzésekben veszteni nem tudásban is felfedezhetők a valamikori testvérféltékenység következményei.
– Mit tehetnek a szülők, ha felismerni vélik a testvérféltékenység valamelyik jelét?
– Nagyon fontos, hogy bizonyos határokon belül nem szabad tiltani a megjelenését. Amennyiben utat engednek a féltékenységnek, elkerülhetők a komolyabb következmények. Éppen ezért lehetővé kell tenniük a szülőknek, hogy a gyerekek kimutassák érzéseiket. Jó alapelv általában, hogy haragudhatsz, de fizikálisan nem bántalmazhatod a kisebbet! Minél többször avatkoznak be a szülők a gyerekek harcaiba, annál nagyobb a valószínűsége a gyakori veszekedésnek. Nem kell tehát mindenáron kibékíteni őket!
Tanácsolnám azt is, hogy merjenek másként viszonyulni a szülők gyermekeikhez. Ne akarjanak mindenáron egyformán adni, hiszen a kicsik igényei is eltérők. Más a természetük, eltérőek a vágyaik. Merjünk különbséget tenni ilyen értelemben, tudjunk az egyéni igényeknek megfelelően fordulni gyermekeinkhez! Ne öltöztessük egyformán őket, ne kelljen minden programban egyaránt részt venniük, lehessenek külön barátaik, ne kelljen a nagynak mindig magával vinnie a kicsit, ne bízzuk rendszeresen a nagyobb gondjaira a kisebbet, segítsük elő, hogy egymástól független személyiségek maradjanak! Semmiképpen ne növeljük a kicsi „benjáminizmusát”, vagyis ne legyen mindig ő a kedvenc! És tilos a mesterséges kibékítés is! Amennyiben színlelniük kell gyermekkorukban a jó testvérséget, serdülőkorban előfordulhat, hogy örökre megharagszanak egymásra a testvérek.
Fontosnak találom, hogy egyik gyerek képességeit, eredményeit se dicsőítsük túl, mert féltékenységet és rossz érzéseket szül az a másikban. Végezetül, ne legyen bűntudatunk amiatt, hogy nem tudjuk egyformán szeretni gyerekeiket! Ne méricskéljük a szeretetet, nem egyformák a gyerekek, így nem is lehet ugyanúgy szeretni őket!
– Léteznek-e külső tényezők, melyek közrejátszhatnak a testvérféltékenység megjelenésében?
– A vele született temperamentum nagymértékben befolyásolja, miként jönnek ki egymással a testvérek. Ha vérmérsékletük alapvetően különbözik, jósolhatóan több problémájuk akad kapcsolatukban. A nagyon impulzív, indulatos, figyelmetlen, túl aktív gyerekek nagy valószínűséggel lesznek folyamatos konfliktusban testvéreikkel, mint a könnyebb természetűek. Hogyha a második gyermek neme eltér az elsőétől, rendszerint erősebb a féltékenység, mert a szülők fokozott odaadással fogadják az új jövevényt. Nagyobb varázslat a családban, ha a fiú után kislány, vagy a lány után kisfiú születik.
A család érzelmi légköre mindenképpen hatással van a testvérféltékenység megjelenésére. Ha eredetileg jó volt a légkör, kiegyensúlyozott a szülő-gyermek kapcsolat, és biztonságosan lehetett kötődni az anyához, akkor enyhe formában jelenik meg. Abban az esetben azonban, ha veszekednek a szülők, vagy válófélben vannak, nagy valószínűséggel a testvérek is többet veszekszenek. Ugyanakkor egymás támaszai is lehetnek a nehéz helyzetekben.
– Számít-e a korkülönbség?
– A testvérféltékenység szempontjából a nagyon kicsi, vagy a négy évnél nagyobb korkülönbség ideális.
– Minden esetben a nagyobb gyermek a féltékeny?
– Igen. A kicsik féltékenysége sohasem olyan fokú, hogy kezelést igényelne. A nagyobb gyermek intenzív érzelmi élménye mindig a soron következő testvérrel kapcsolatos. Sokkal kisebb a féltékenység mértéke a második, vagy a harmadik testvér iránt. A lelki háttere ennek valószínűleg abban rejlik, hogy mindenki az első és az egyetlen szeretne lenni az édesanyja számára.
– Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
– Súlyosabb esetben mindenképpen, ha a szülő nem tudja kezelni a féltékenység tüneteit. A pszichoterápia biztonságos érzelmi légkörben ad lehetőséget a gyermeknek arra, hogy megmutassa valódi érzelmeit. Megpróbáljuk feloldani a féltékenységből fakadó bűntudatát, ami rendkívül sokat segíthet a probléma megoldásában.

Betegség leírása:

• A jellegzetesen gyermekkorban kezdődő érzelmi zavarok közé tartozó Testvérféltékenység a kistestvér születését követő egyhónapon belül kibontakozó érzelmi zavar, amely a gyermek magatartásának megváltozásával, a testvére iránti kóros mértékű féltékenységgel jár.

Betegség lefolyása:

• A kistestvér születése az idősebb gyermekben általában érzelmi problémát vált ki. A legtöbb esetben ez enyhe formájú és spontán oldódik. Egyes esetekben a kistestvér iránt érzett féltékenység és a vele való rivalizálás tartóssá válhat és megzavarja a gyermek szociális alkalmazkodását. A testvérféltékenység egyértelműen megmutatkozik abban, hogy a gyermek a kistestvért riválisának tekinti, aki miatt ő a szülőktől kevesebb figyelmet és érzelmi odafordulást kap. Emiatt a kistestvér iránt negatív érzelmek alakulnak ki, melyek a vele szembeni magatartás teljes érzelemmentességében, közömbösségében nyilvánulhatnak meg. Súlyos esetben nyílt ellenségeskedéshez és akár fizikai bántalmazáshoz is vezethetnek. A gyermek viselkedésében regressziós tünetek mutatkozhatnak, csecsemőként kezd viselkedni, akár ismét bepisil, bekakil. Visszaesés látható gyakran a táplálkozásban és az öltözködésben is. A szülőkkel ellenkezik, engedetlen. Gyakorivá válhatnak az indulatkitörések, szorongás, rosszkedv, visszahúzódás, jelentkezhet. Alvászavarok jelentkeznek, a gyermek különösen igényli a szülők figyelmét a lefekvés körüli időszakban illetve akkor, amikor a kisebb gyermekkel lennének elfoglalva.

Gyakoribb panaszok, tünetek:

• Urogenitalis rendszerrel kapcsolatos panaszok
• Éjszakai bevizelés
• Mentális és viselkedészavarok
• Intolerancia
• Ellenséges magatartás
• Elégedetlenség érzése
• Fenyegetettség érzése
• Feszültség érzése
• Féltékenység
• Közönyösség
• Sértődékenység
• Sírósság
• Érzelmi labilitás
• Érzékenység
• Érzéketlenség
• Ingerlékeny
• Rossz közérzet
• Szorongás
• Fokozott törődést, odafordulást igénylő viselkedés
• Őt is pl. újra szoptatni, etetni kell